Gróf Széchenyi István

1791-ben született olyan családba, melyet évszázadok óta "a haza boldogítói"-nak neveznek. Apja, Ferenc, alapította a Magyar Nemzeti Múzeumot, így szolgálván hazáját. István gróf Bécsben is mély magyar nevelésben részesült. Középfokú iskoláit magánúton végezte, de nyilvánosan, magyar páterek előtt vizsgázott. Apja akarata szerint 17 éves korában már katona. Részvett a Napóleon elleni háborúkban, ki is tüntette magát bátorságával és vakmerőségével.

Rengeteget utazott, bejárta Törökországot, Kelet- és Nyugat-Európát egyaránt. Utazásai közben döbbent rá hazája elmaradottságára. Megállapította, hogy történelmi neve súlyos kötelességgel is jár, ezért életcéljául nemzete sorsának előmozdítását tűzte ki. Hazatérve ő a reformgondolat kezdeményezője és legjelentősebb alakja.



Szinte lehetetlen felsorolni mindazt, amit élete folyamán tett nemzetéért. Mély faj- és hazaszeretete azonban erőt adott neki a szakadatlan, megfeszített munkához, ill. nemzetszolgálathoz.



1825-ben a pozsonyi országgyűlés alsóházi ülésének vendégeként tette nagyvonalú felajánlását, mellyel megalapította a Magyar Tudományos Akadémiát: “Ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak magyar neveltetését, jószágaimnak egyévi jövedelmét feláldozom rá.” Ezen felajánlás előtt néhány héttel Széchenyi István a Felsőházban - elsőként - magyarul szólalt fel, ami korszakalkotó tett volt. A magyar nyelv fontossága élete végéig foglalkoztatta.

1825-ben Pesten létrehozta az Első Lótenyésztő Egyesesületet és meghonosította a lóversenyeket.

1827-ben megalapította a Nemzeti Kaszinót.


1828-tól kezdődően jelentek meg könyvei: Lovakról, Hitel, Világ, Stádium, Pesti Por és Sár, Hunnia, Kelet Népe, Adó és két garas, stb.

1831-től kezdve: előmozdította a dunai és tiszai gőzhajózást, részvett a pesti Hengermalom, vasöntöde és a Kereskedelmi Bank alapításában, létrehozta az óbudai hajógyárat (Pest első nagyüzemét), a téli kikötőt, a balatoni gőzhajózást, a Lánchidat, selyem-, gáz- és cukorgyárat, a Magyar Gazdasági Egyesületet, (később "Lovar Egylet"), szorgalmazta a bor- és selyemtenyészetet, a Duna-Tisza csatorna építését, mint királyi biztos irányította az Al-Duna és Vaskapu szabályozását, az al-dunai út megépítését (ezt később róla nevezték el), megindítója a Tisza-szabályozási és ármentesítési munkáknak, szorgalmazta a magyar vasutak építését, lehetőleg úgy hogy az ország szívét érintsék a vonalak. Minden erejével azon dolgozott, hogy Pest-Buda ikervárosokból BUDAPEST, a magyar nemzet fővárosa legyen, ami halála után meg is valósult, de a gondolat megteremtője és szorgalmazója Széchenyi István volt.



A Magyar Nemzeti Színház ügye is foglalkoztatta. Politikai pályafutását is Magyarország újjáépítésének szolgálatába állította. Országújító munkája eredményeként nevezte el Kossuth a "legnagyobb magyar"nak, Kemény pedig a "leghívebb magyar"-nak. Később Kossuthtal szembekerült, mert Széchenyi hazáját békés úton akarta gazdaggá és szabaddá tenni. Kossuth pedig a forradalom győzelmében hitt. Bécs és a szabad Magyarország közti ellentétet az 1848-as események idején Széchenyi István gyenge idegzete nem bírta elviselni és 1848 őszén elvonult Döbling-i magányába, ahol később némely írása következtében rendőri zaklatásoknak volt kitéve. A haza sorsa miatti aggodalma következtében 1860-ban állt meg annak a szívnek a verése, amely egész életén át a magyar hazáért oly lelkesen dobogott.

Gróf Széchenyi István élete, munkássága és mély faj- és hazaszeretete ma is időszerű és minden magyar példaképe kell legyen a haza előmozdításának ügyében.